Szállodák erre-arra...

 Temesváron két barátommal jártam még az év elején. Ebben az esetben is sikerült egy nagyon jó szállodát kifognunk, kimondottan barátságos áron.

Sőt, az egész kiruccanás igen olcsó volt. A menettérti vonatjegy Budapestről mindössze 33€ fejenként, helyjeggyel együtt. Azt, hogy a szállodában végül mennyit fizettünk, csak a post végén árulom el. :-)

Először kicsit tartottam a dologtól, a szálloda ugyanis nem kifejezetten a belvárosban van. A vasútállomásról egy hosszabb sétával azért el lehetett érni az objektumot, sok cuccunk nem volt, így nem haltunk bele a dologba. A szállodát megtalálván megelégedettséggel töltött el, hogy az előzetesen megtekintett képeknek megfelelő épület előtt találtuk magunkat. A szálloda elhelezkedéséből később sem volt gond, a taxi Temesváron kimondottan olcsó, 10 lejnél többet sosem fizettünk a városban egy útért. Három felé szétdobva ez konkrétan alig több, mint kétszáz forint fejenként.

A képet a www.hostelsclub.com oldalról töltöttem le, mert a saját fotóinkat jelenleg sajnos nem találom, de ami késik, nem múlik, később lehet, hogy újabb fotókkal egészítem ki a bejegyzést.

A szálloda nemrég épült, a külső dizájn eléggé megnyerő, a parkolóban és a lépcső előtt nem kimondottan olcsó autók sorakoztak. A belső tér is letisztult, modern, felesleges giccsektől mentes. A szobák jellegzetes kiugró részeiben egy kis asztal mellett két szék van, ettől az egész szoba még tágasabbnak tűnik. Mivel hárman mentünk, szükség volt pótágyra, mely kényelmesen elfért. 

Úgy gondoltuk, a szálloda éttermében lenne a legcélszerűbb vacsorázni, de az étteremben születésnapi buli volt, a bárban pedig egy komplett kosárlabdacsapat számára volt megterítve az asztal. Ennek ellenére - vélhetően a konferenciateremből - szó nélkül kerítettek nekünk egy extra asztalt, ahol meg tudtunk vacsorázni. 

Alapvetően kellemessé tette a tartózkodásunkat a tény, hogy a második emeleti lépcsőfordulóban és a bárban is ki volt téve egy kávégép, ahol az ember egész nap kiszolgálhatta magát kávéval, teával, forró csokival - teljesen ingyen. Az ingyenes wifi sajnos csak a folyosón működött rendesen, de ez összecseng az eddigi romániai tapsztalataimmal, miszerint alig lehet olyan szállodát találni, ahol nincsen ingyen wifi, viszont mindig vadászni kell a lefedettséget.

A reggeli ezen a szinten átlagosnak mondható, abszolút megfelelt az igényeinknek, a sokféle gyümölcslevet talán érdemes kiemelni.

És hogy mindez mennyibe került? A szoba ára reggelivel együtt 50€ volt, a pótágyért pedig húsz eurót kellett volna fizetnünk. Volna. Kicsekkoláskor egy széles mosoly keretében mondták, hogy csak 50 euróval tartozunk. 

Így fejenként alig több, mint 4000 forintért szálltunk meg a szállodában, összességében a temesvári hétvégénk utazással, szállodával, vacsival, taxiköltséggel és költőpénzzel együtt bőven a fejenkénti 20.000 forint alatt kijött.

  A nyár közepén jártam Kitzbühelben, a leginkább síparadicsomként ismert tiroli kisvárosban. Jogos a kérdés, hogy mi a fenének megy valaki nyáron egy síparadicsomba. Nem tudok síelni, de szeretem a hegyeket. Magyarázatnak talán elég ennyi.

Egy kis bevezető következik arról, hogyan, és hová szoktam utazgatni... Akit csak a szállodák érdekelnek, nyugodtan nyomhat egy PageUp-ot.

Alapvetően nem vágyom nagyon messzi helyekre. Vagy csak ritkán, de akkor leküzdöm ezt a vágyat. Megkönnyíti a helyzetemet, hogy szerelmes vagyok Európába, szóval nem igazán fáj a szívem, hogy nincsen pénzem, hogy eljussak Amerikába vagy Ausztráliába. Persze, ha hozzámvágnának egy világkörüli utat, nem kellene sokáig gondolkodnom, de egyelőre jól érzem magam a tágabban értelmezett hazámban, Európában.

Be kell vallanom azt is, hogy nem szeretek hosszú utakon vezetni, a tizensok órás buszos utakat a gimiben megtapasztaltam, köszönöm elég volt. Marad a vonat és a repülő, de abszolút a vonatozást preferálom. Szeretek vonatozni, és kész. Szeretem a tájat látni útközben, megtapasztalni a távolságokat. Kicsit félek is a repüléstől, de ha az az olcsóbb, vagy nincs időm egy egész napot a vonaton tölteni, hát egye fene.

Általában maximum 2-4 napom van egy utazásra, olyan utoljára három éve volt, hogy valahol két éjszakánál többet töltöttem volna. A városok felfedezésekor nem célom ennyi idő alatt minden nevezetességet végigrohanni. Ha találok valamit, ami lenyűgöz, arra rászánom az időt, úgyis mindig van, ami kimarad. Majd visszamegyek. Vagy nem.

A külföldi szállodafoglalást szinte mindig a neten intézem, a booking.com segítségével. Ezt nem reklámnak szánom, egyszerűen bevált. Ezen a honlapon a legolcsóbb hosteleket vagy magánszállásokat keresők többnyire hoppon maradnak. Én kényelmes vagyok, alapvető elvárásom, hogy saját szobám/szobánk legyen, saját fürdőszobával. Ilyen helyekből itt jó a választék.

A fotózáshoz nem értek. A blogon a beszúrt fotók leginkább promóképek lesznek, ha mégis saját fotót töltök fel, akkor véletlenül jókor nyomtam a gombot.

Nemsokára jön a legutóbbi utazásomról egy post. Ez volt az a szálloda, ami végleg meggyőzött arról, hogy érdemes szállodákról blogolni. 

Egy ideje úgy vagyok vele, nem ártana elkezdeni blogot írni. Sokat gondolkodtam róla, mi legyen a témája, de valahogy mindig ott kötöttem ki, hogy az általam igénybevett szállodákról lenne érdemes írni. Pozitív és negatív élmények, ajánlott, elfogadható és kerülendő helyek. Ilyesmi.

Magamról csak annyit mondanék, hogy huszonéves egyetemista vagyok. Előfordul, hogy egyedül utazom, előfordul, hogy barátokkal, néha a családommal.

Néha más témákat is érinteni fogok, de ezek a postok is leginkább az utazással, esetleg éttermekkel, kávézókkal lesznek kapcsolatosak.

Eleinte rövidebb beszámolókra számíthattok, korábbi utazásaim során igénybevett szállodákról. Amint alkalmam lesz újra útra kelni, jönnek a hosszabb postok.

Utaz(gat)ó