Vonattal mentem, optimális esetben Kitzbühel egyetlen átszállással elérhető Budapestről. Jómagam is így terveztem, egy salzburgi átszállás után a nagyon szép vonalvezetésű Salzburg-Wörgl vasútvonalon utazva. Az útiránytól nem tértem el, a railjet viszont késett, így az út tovább tartott, és kétszer kellett átszállnom.

Még szerencse, hogy a vasútállomás melletti szállodában volt a szállásom.

A szálloda honlapján további képek is találhatóak.

http://www.astoria-kitzbuehel.at/

Az elhelyezkedésen kívül a szálloda mellett szólt a kellemes árfekvés: az egyágyas szobáért reggelivel együtt kevesebb, mint 60 eurót kértek. Osztrák viszonylatban ez nagyon jutányos.

A szállodába belépve leesett az állam. Az alpesi környezettel tökéletesen harmonizáló belső tér fogadott a lobbyban, a bárban már begyújtottak a kandallóba (kicsit őszies idő volt Kitzbühelben akkortájt). A recepción friss gyümölccsel és üdvözlőitallal vártak, a bejelentőlapot a neten megadott adataimmal előre kitöltötték. Máshol vajon miért nem teszik meg ezt az apróságot? 

A szobámba felérve újabb meglepetések fogadtak. Egyrészt a lefoglalt egyágyas szoba helyett egy tágas kétágyast kaptam (lásd a képet), valamint a bekészített ásványvízen túl egy voucher is várt, melyért végül egy zacskó fürdősót kaptam a Spa részlegen.

A szálloda étterme is figyelemreméltó. Tizenöt euróért a városban legfeljebb egy rántotthúst kaptam volna, itt viszont elegáns körülmények között laktató, négyfogásos vacsorát szolgáltak fel. Ráadásul szó sem volt átlagos fogásokról, sokkal inkább egy Michelin csillagra pályázó étterembe illő étkekről. Salátabár, leves, főétel, desszert. Kétféle főételből lehett választani, a másik két fogás fix volt. A grillezett halfilé mellett tettem le a voksom, nem bántam meg. Másnap reggel sem csalódtam az étteremben, sőt a négycsillagos szállodákban elfogyasztott egyik legjobb büféreggelit kaptam az Astoriában.

A délutáni hazaindulás előtt beültem a bárba, hogy kipihenjem a városnézés fáradalmait. Egy finom tea elfogyasztásán kívül némi nasit is kaptam, ugyanis délutánonként a bár vendégeinek ingyenes snack is jár: némi körözött és vékonyra szelt finom tiroli sonka.

Nem állítom, hogy ez a világ legjobb szállodája, de egyértelműen ez a legjobb négycsillagos, ahol eddig jártam. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindezt kevesebb, mint hatvan eurós éjszakánénti szobaár mellett vettem igénybe.

A téli szezonban természetesen mélyebben a zsebébe kell, hogy nyúljon az ember ugyanezért az élményért.

Magáról a városról pedig fölösleges is beszélni, Kitzbühelt látni kell.