Egy kis bevezető következik arról, hogyan, és hová szoktam utazgatni... Akit csak a szállodák érdekelnek, nyugodtan nyomhat egy PageUp-ot.
Alapvetően nem vágyom nagyon messzi helyekre. Vagy csak ritkán, de akkor leküzdöm ezt a vágyat. Megkönnyíti a helyzetemet, hogy szerelmes vagyok Európába, szóval nem igazán fáj a szívem, hogy nincsen pénzem, hogy eljussak Amerikába vagy Ausztráliába. Persze, ha hozzámvágnának egy világkörüli utat, nem kellene sokáig gondolkodnom, de egyelőre jól érzem magam a tágabban értelmezett hazámban, Európában.
Be kell vallanom azt is, hogy nem szeretek hosszú utakon vezetni, a tizensok órás buszos utakat a gimiben megtapasztaltam, köszönöm elég volt. Marad a vonat és a repülő, de abszolút a vonatozást preferálom. Szeretek vonatozni, és kész. Szeretem a tájat látni útközben, megtapasztalni a távolságokat. Kicsit félek is a repüléstől, de ha az az olcsóbb, vagy nincs időm egy egész napot a vonaton tölteni, hát egye fene.
Általában maximum 2-4 napom van egy utazásra, olyan utoljára három éve volt, hogy valahol két éjszakánál többet töltöttem volna. A városok felfedezésekor nem célom ennyi idő alatt minden nevezetességet végigrohanni. Ha találok valamit, ami lenyűgöz, arra rászánom az időt, úgyis mindig van, ami kimarad. Majd visszamegyek. Vagy nem.
A külföldi szállodafoglalást szinte mindig a neten intézem, a booking.com segítségével. Ezt nem reklámnak szánom, egyszerűen bevált. Ezen a honlapon a legolcsóbb hosteleket vagy magánszállásokat keresők többnyire hoppon maradnak. Én kényelmes vagyok, alapvető elvárásom, hogy saját szobám/szobánk legyen, saját fürdőszobával. Ilyen helyekből itt jó a választék.
A fotózáshoz nem értek. A blogon a beszúrt fotók leginkább promóképek lesznek, ha mégis saját fotót töltök fel, akkor véletlenül jókor nyomtam a gombot.
Nemsokára jön a legutóbbi utazásomról egy post. Ez volt az a szálloda, ami végleg meggyőzött arról, hogy érdemes szállodákról blogolni.
